- Krisztina, édes arany egyetlen virágszálam! Lődd már el azt a rohadt labdát! – kiabálta nekem az edzőm. Meguntam a
cselezgetéseket, és egy jól irányított rúgással becsűrtem a kapuba a
focilabdát. A csapattársaim rám ugráltak, én meg a földön kötöttem ki. A
meccset megnyertük 2-1-re. Igen, a Győri ETO lánycsapata.
A játék után, az edző az irodájába hívatott.
- Mester… Látni akart? – léptem be.
- Igen, Kedvesem – mosolygott. – Hát, szerintem nem kéne körbeírnom ezerszer, mert minek… Gratulálok! A Chelsea Ladies le akar igazoltatni!
- Mi?! – lepődtem meg. – Ez komoly?
- Teljesen komoly! – bólintott. – És már a héten mész is! Szereztünk neked lakást, persze én állom!
- Uramisten! Akkor a következő heti meccsen nem is játszhatok – gondolkoztam.
- Remélem nem bánod, hogy kihagysz itt egy meccset, minthogy ott legyél.
- Ez igaz – sóhajtottam. – Úristen! Beteljesült az álmom…
- Gratulálok! – rázott kezet velem. Még megbeszéltünk pár dolgot, adott nekem egy papírt, ahova minden le volt írva. Mikor hazaértem, már el is kezdtem pakolni. A mezeim, az összes ruhám, mindenem… Nem hagyhatom itthon, amikor kiköltözöm oda!
***
- Lányok… Nagy bejelenteni valóm van… - lihegtem edzés végén az öltözőbe.
- Tudtam én, hogy Te daraboltad össze azt a fapadot! – röhögött fel az egyik barátnőm.
- Ez most full komoly lett volna, de végülis, cseszd el a hangulatot – legyintettem szintén nevetve. – Szóval… Jövő héten nem tudok játszani a meccsen…
- Terhes vagy? – vonta fel a szemöldökét.
- Hülye vagy? – kérdeztem vissza. – Nem leszek itthon… Kiköltözöm Fulham-be. Angliába. Mert leigazolt a Chelsea Ladies!
- De rohadt mázlista vagy! Gratulálok! – ugrottak sorban a nyakamba.
- Köszönöm! És köszönöm a kiváló meccseket, az együttműködéseiteket, és köszönöm, hogy megismerhettelek benneteket! Ilyen jó focistársakat… Akarom mondani barátokat kívánni sem kívánhattam volna – hatódtam meg.
- Persze! Sokkal jobb lesz ott kint neked! – borzolták meg a hajamat.
Utolsó napomon könnyes búcsút vettem tőlük, és másnap mentem a reptérre. Kényelmetlen két órás ülés után, szállhattam fel egy buszra, ami Fulham-be vitt. Amint megérkeztem bementem a házba, amit a „mesterem” vett nekem. Egy aranyos kertes házikó, aminek tényleg kicsi volt a kertje, de nem érdekelt. Nagyon szép volt, és ez volt a lényeg. Belül két szoba helyezkedett el, egy konyha, fürdő, nappali. Aprócska volt, de nekem tökéletesen elég. Amiért este volt, és nagyon álmos voltam már, lepakoltam a cuccaimat, felvettem a pizsamámat, és álomba merültem.
A játék után, az edző az irodájába hívatott.
- Mester… Látni akart? – léptem be.
- Igen, Kedvesem – mosolygott. – Hát, szerintem nem kéne körbeírnom ezerszer, mert minek… Gratulálok! A Chelsea Ladies le akar igazoltatni!
- Mi?! – lepődtem meg. – Ez komoly?
- Teljesen komoly! – bólintott. – És már a héten mész is! Szereztünk neked lakást, persze én állom!
- Uramisten! Akkor a következő heti meccsen nem is játszhatok – gondolkoztam.
- Remélem nem bánod, hogy kihagysz itt egy meccset, minthogy ott legyél.
- Ez igaz – sóhajtottam. – Úristen! Beteljesült az álmom…
- Gratulálok! – rázott kezet velem. Még megbeszéltünk pár dolgot, adott nekem egy papírt, ahova minden le volt írva. Mikor hazaértem, már el is kezdtem pakolni. A mezeim, az összes ruhám, mindenem… Nem hagyhatom itthon, amikor kiköltözöm oda!
***
- Lányok… Nagy bejelenteni valóm van… - lihegtem edzés végén az öltözőbe.
- Tudtam én, hogy Te daraboltad össze azt a fapadot! – röhögött fel az egyik barátnőm.
- Ez most full komoly lett volna, de végülis, cseszd el a hangulatot – legyintettem szintén nevetve. – Szóval… Jövő héten nem tudok játszani a meccsen…
- Terhes vagy? – vonta fel a szemöldökét.
- Hülye vagy? – kérdeztem vissza. – Nem leszek itthon… Kiköltözöm Fulham-be. Angliába. Mert leigazolt a Chelsea Ladies!
- De rohadt mázlista vagy! Gratulálok! – ugrottak sorban a nyakamba.
- Köszönöm! És köszönöm a kiváló meccseket, az együttműködéseiteket, és köszönöm, hogy megismerhettelek benneteket! Ilyen jó focistársakat… Akarom mondani barátokat kívánni sem kívánhattam volna – hatódtam meg.
- Persze! Sokkal jobb lesz ott kint neked! – borzolták meg a hajamat.
Utolsó napomon könnyes búcsút vettem tőlük, és másnap mentem a reptérre. Kényelmetlen két órás ülés után, szállhattam fel egy buszra, ami Fulham-be vitt. Amint megérkeztem bementem a házba, amit a „mesterem” vett nekem. Egy aranyos kertes házikó, aminek tényleg kicsi volt a kertje, de nem érdekelt. Nagyon szép volt, és ez volt a lényeg. Belül két szoba helyezkedett el, egy konyha, fürdő, nappali. Aprócska volt, de nekem tökéletesen elég. Amiért este volt, és nagyon álmos voltam már, lepakoltam a cuccaimat, felvettem a pizsamámat, és álomba merültem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése