#1.fejezet – Az első nap



Reggel az órám hat órakor ébresztett, hogy mennem kell életem első Chelsea-s edzésére. A gyomrom hatalmas görcsben állt, mintha csak egy tizenegyest néznék feszülten, hogy berúgják-e vagy sem.
A stadionhoz, amint odaértem a lélegzetem is elállt.
- Hát ez százszor jobb, mint otthon – suttogtam. Hatalmas volt. Mikor bementem volna, két benga sötétbőrű állat… Khm… Férfi megállított.
- Ki maga? Nem mehet csak úgy be! – hangjuk dübörgött a mélységtől.
- Edzésre jöttem a Chelsea Ladies-hez… Most igazoltak át. Lehet, hogy valahol ott van a nevem… - gondolkoztam. – Vagy az edző…
- Megkérdezem – mondta a kevésbé kigyúrt a másiknak, és bement. Pár perc múlva visszajött egy negyvenes év körüli nővel.
- Szia! Emma vagyok! Én vagyok az edző! Te vagy Foldvare Krisztin? – kérdezte.
- Igen. Földvári Krisztina – javítottam ki óvatosan.
- Okés, megjegyzem! – mosolyodott el. – Gyere! Majd adok nyakba akasztható kártyát, amivel tudod magadat igazolni.
- Rendben, köszönöm szépen! – túrtam fáradtan a hajamba.
- Látom már át is vagy öltözve, úgyhogy rakd le a cuccodat, és már mehetünk is, bemutatlak a lányoknak – bólintott. – És sajnos a fiúknak… - sóhajtott egy hatalmasat. Bevonultam az öltözőbe, ledobtam a táskámat, majd visszamentem Emma-hoz, aki vezetett tovább a stadion belsejébe. Mikor kiértünk, megláttam a húsz lányt a füvön ülve (nyújtottak), a kispadokon pedig tíz fiút. Egyből tapsolni kezdtek, a fiúk persze füttyögtek is hozzá.
- Bemutatom nektek Földv… - akadt el a kiejtésben.
- Földvári Krisztina – suttogtam.
- Földvari Krisztin-t! – Mindegy…
- Van pasid? – kiabálta be egy barnás hajú, helyes kinézetű fiú (Cesar). Persze nem akartam átkiabálni, így csak megráztam a fejemet.
- Jaj, ha ilyen csendes, aranyos kislány vagy, élve felfalnak! – csapott a fejére Emma.
- Nem, nincs pasim! – kiabáltam végül jó hangosan, és mosolyogva visszafordultam a mesterhez.
- Nekem meg barátnőm nincs! – szállt bele a játékba egy másik, sötétbőrű fiú (Nathan).
- És ha rajtam múlik nem is lesz! – vigyorogtam, mire hangos „húú”-zásba kezdett mindenki, a lányok pedig pacsit kértek tőlem. Persze mindenkinek adtam.
- Tetszik a stílusod! – kacsintott az egyik lány. – Rosella Ayane vagyok!
- Én pedig Földvári Krisztina – ráztam kezet vele. – De szólíts csak Cristine-nek. Az angolosabb – nevettünk fel egyszerre.
- Gyere, melegíts be! – biccentett maga mellé. Le is ültem. – Honnan valósi vagy?
- Magyarország. Érdekes, hogy pont engem szúrtak ki, pedig rengeteg nálam sokkal jobb focista van az országban – mosolyogtam.
- Szerintem Te ügyesebb lehetsz náluk. Meg különben is! Az egyéniségeket keresik itt… Akikből még többet is kihozhatnak. Én nagyon rossz játékos voltam, mikor idekerültem. Hálistennek Emma nagyon sokat segített, hogy most ott tartsak, ahol tartok – ecsetelte. Nagyon szimpatikus lány volt. Barna hajjal, barna szemmel, csinos is volt (sajnos, mert biztosan elcsábítja az összes fiút).
- Milyen poszton játszol? – kérdeztem.
- Középpálya. Te? – mosolyodott el.
- Hátvéd, de csatár is szoktam néha lenni – suttogtam.
- Az jó, amúgy is szükségünk van védőre!
- Akkor hasznomat tudjátok venni! – vigyorogtam. Mire elnevette magát. – Egyébként nálatok mennyire megy a „klikkesedés”, hogy úgy mondjam?
- Semennyire. Mindenki imád mindenkit. Hamar be fognak fogadni. Látod? Én is hamar befogadtalak!
- Igaz. Köszönöm – bólintottam mosolyogva.
- Igazán nincsen mit megköszönnöd – rázta a fejét, majd átölelt. Ezaz, máris szereztem egy barátot!
- Rendben lányok, remélem jól bemelegítettetek, öt kör futás! – tapsolt kettőt Emma. Mindannyian feltápászkodtunk, és ötször körbe futottuk azt a bazinagy pályát. – Két kör labdavezetés! – aztán meg szlalomozni kellett bóják közt labdával, majd kapura rúgás. Mikor én következtem mélyen beszívtam a levegőt. Nekifutottam, és nagy sebességgel a kapuba ért.
- Szép volt Cristine! Jó választás voltál! – bólogatott az edző. – Milyen poszton szoktál játszani?
- Védő, de néha csatár is voltam régen.
- Nagyszerű! – Valamit írogatott a papírjára, és legyintett, hogy álljak be még egyszer a többiek után. A második lövés is bement. Elkezdtem mosolyogni, majd tapsot hallottam a kispadról. Persze a fiúk voltak azok. – Rendben gyermekeim, akkor álljatok most körbe, játszunk egy kicsit! – Rosella megfogta a karomat és berángatott maga mellé, és egy ázsiai lány mellé.
- Ez a kedvencem! – suttogta.
- Dobom nektek a labdát. Ha azt mondom, hogy kéz, akkor fejelni kell, ha fej, akkor kézzel el kell kapni. Akinek nem sikerül, az kiesik, és csinál húsz fekvőtámaszt, majd leül a fiúk mellé. Aki nyer, az kap tőlem egy tábla csokit! – magyarázta Mester. – Fej! – dobta egy másik ázsiai lánynak, aki elfejelte. – Na, hajrá Yuki! – Kéz! – következett az a lány, aki a kapus volt. Sajnos megfogta. – Mi van ma veletek lányok? Menj Marie! – sóhajtotta. – Kéz! – Rosella elfejelte. – Fej! – jöttem én, én meg gyorsan megfogtam. – Fej! – A mellettem lévő ázsiai lány szintén megfogta. – Akkor közben mondom a neveket is, hogy tanulgasd! So-Yun! – mutatta be a lányt. – Ana, kéz! – Egy barna hajú, magas lány volt, aki elfejelte. – Gilly, fej! – Vörös hajú lány fejelte vissza.
- A francba! – csapott a combjára, majd ment is.
- Christiane, fej! – szintén fejelt. – Hannah, fej! – Megfogta. És még rengeteg lány volt. Danielle, Laura, Raffy (Ő is Laura), Claire, Coo (szintén Laura), Drew, Katei, Jodie, Jackie, Rachel, Eni (Eniola). Nehéz lesz megjegyeznem mindenkit.
A végére már csak Rosella, Drew, Eni és én maradtunk.
- Na, lányok, játszunk még, vagy osztoztok? – vigyorgott Emma.
- Osztozunk! – feleltük egyhangúlag.
- Szuper! Akkor most játszunk! – tapsolt kettőt. – Amiért kevesen vagyunk, és a drága fiúk is itt vannak – sóhajtott egy hatalmasat. -, ezért kettészedünk titeket, plusz a fiúkat is beállítjuk hozzátok!
- Ne már! Önzőzni fognak! – vinnyogta pár lányok.
- Ne már! Nyafogni fognak! – utánozták Őket a fiúk, mire Rosella-val egymásra néztünk és elröhögtük magunkat.
- Csönd! Kiválasztom a csapatokat! – gondolkozott Emma, leült törökülésbe, végigmért mindenkit, majd mondta. – Akkor egy csapatban lesz: Christiane, kapus; Yuki, csatár; Rachel, csatár; Danielle, közép; Coo, közép; Drew, közép; Katie, közép; Jodie, közép; Hannah, védő; Raffy, védő; és akkor mondjuk… Oscar, gyere még Te is védőnek!
- De Emma, én középpályás vagyok! – mosolygott aranyosan egy nagyon helyes kinézetű, barna hajú, barna szemű fiú.
- Nem baj, gyere! – biccentett, mire Oscar hanyagul felállt, ugrált egy kicsit, majd hozzánk kocogott, és végigpacsizott a csapattársaival. Végül végignézett minket, megakadt a szeme rajtam, elmosolyodott, és felém nyújtotta a kezét.
- Te még nem ismersz, Oscar dos Santos vagyok, de nyugodtan hívj Oscar-nak.
- Én pedig Földvári Krisztina vagyok, de szólíts csak Cristine-nek – ráztunk kezet.
- Akkor a következő csapat pedig: Marie, kapus; Eniola, csatár; Cristine, gyere Te is csatárnak; Claire, közép; Jackie, közép; Ana, közép; Rosella, közép; So-Yun, közép; Laura, védő; Gilly, védő; mondjuk Ramires, gyere védőnek!
- Megyek is tanci néni! – futott hozzánk, és szintén lepacsizott velünk. Egy sötét bőrű, kopasz srác volt. – Hm… Ramires vagyok, szépségem! – fogta meg a kezemet, és megcsókolta. Kicsikét elpirultam, majd gyorsan összekaptam magamat.
- Khm. Cristine vagyok – biccentettem az arcomat takargatva.
- Örvendek a szerencsének! – arcán elégedett mosoly ült.
- Hagyjad már, Te hős szerelmes, kiöregedtél már ebből! – lökte meg Rosella.
- Elég! Helyezkedjetek! – kiabálta Emma, majd bedobta a labdát. – Christiane csapata kezd!
Már játszottunk egy ideje. Éppen Oscar-nál volt a labda, aki hozta végig előre. Odafutottam, hogy elveszem tőle a labdát. Rálépett, és elkezdett vele hátrálni.
- Gyere Tündérke, vedd el! – vigyorgott.
- A francba! – untam meg, és kirúgtam alóla a labdát.
- Szép volt – kacsintott, és adott egy pacsit.
Szöglet volt. So-Yun rúgta a labdát, én meg pont lyukra tudtam állni. Oscar fogott engem. Mikor So-Yun végignézett mindenkin, Oscar megfogta a derekamat, felemelt, és elfutott velem.
- Mit csinálsz? – nevettem.
- Oscar! Azonnal tedd le! – fogta a fejét Emma.
- Te egy állat vagy! – vigyorogtam.
- Köszönöm! Legalább Te értékelted, és nevettél egy jót! – ölelt magához röhögve, majd szaladtunk vissza.
Éppen szaladtam a labdával a kapu felé, Oscar beállt elém. Gyorsan körbepillantottam, mindenkit fogott valaki, és a közelemben sem volt senki. Oscar éppen terpeszben állt, én pedig megbikáztam a labdát, átment a lába között, egyenesen be a kapuba. Mindenki nevetni kezdett.
- Vérzik a lábad! – röhögte ki Ramires. – Gyönyörű volt Pöttömke.
- Nem vagyok alacsony! 165 cm vagyok! – kértem ki magamnak.
- Jól van Picúr, el hisszük! – borzolta össze a hajamat Oscar.
- Hallod Oscar! Ilyen kötényt még életedben nem kaptál! – szóltak a fiúk, miközben már a földön fetrengtek.
- Becsüld meg a csajt! Legyetek legjobb barátok! – kiabálta az a srác, akinek „nincs barátnője”.
- Gyere legjobb barátom! – ölelt magához Oscar. – Ramires… - nyitotta ki felé is a kezét.
- Drága legjobb barátaim! – szipogott.
- Héj! Én is közétek tartozom! – jött a másik oldalamra Rosella.
- Na, a másik Kicsi! – borzolta össze az Ő haját is Oscar.
- Meg az anyád is! – rúgta seggbe.
- Jaj, de édesek vagytok, gyermekeim! – hatódott meg Emma. – Várjatok, csinálok egy képet! – kapta elő a telefonját. – Kész is. Gyertek! – biccentett mindenkinek, mire az egész csapatról is sütött el egy képet.
- Jöjjön Mester! – bújtam ki mindenki alól.
- Mester? – nézett rám mindenki.
- Oh, bocsánat, otthon így kellett mindig szólítani az edzőt. Már megszokás – hajtottam le a fejemet. – Csinálok egy képet, menjen csak oda a többiekhez!
- De akkor nem leszel rajta! – kiabálta Rachel.
- Nem baj. Én még új vagyok! – mosolyogtam.
- Nem-nem! Te is rajta leszel! Mi fiúk kiállunk, és akkor csináljuk rólatok a képet! – mondta az egyik egyiptominak kinéző srác.
- Jaj, de aranyosak vagytok! – hatódott meg még jobban. Beálltunk mind a ketten, és álltunk ott két percig.
- Na, mi lesz már, Ti Istenverései?! – kérdezte Gilly vigyorogva, úgy, hogy a szája ne mozogjon.
- Nem tudom mit kell megnyomni… - szomorodott el a srác.
- Nyomd már meg a fényképezés gombot!
- Jó, megvan! Kész!
- Na, végre! – mordultunk fel.
- Hát, akkor véget ért az edzés mára. Holnap találkozunk! Addig is pihenjetek! – integetett az edző, és már el is ment.
- Cristine, jössz a pub-ba? - nézett rám Eniola.
- Mikor? – kérdeztem vissza.
- Miután mindenki átöltözött, hazament, elkészül. Olyan egy, másfél óra múlva, a Kona Kai-ban. Ugye elmúltál már tizennyolc?
- Persze, húsz leszek szeptemberben! – húztam ki magamat büszkén.
- Nagyszerű! Na, jössz? – biccentett Eni.
- Aha. Várjatok rám! – kacsintottam. Elbúcsúztunk a fiúktól, és bementünk az öltözőbe.
- César olyan rohadt helyes! – fogta a fejét Drew.
- Cristine-nek a legjobb – mondta Hannah.
- Mert? – kérdeztem.
- Mert a fiúk már a lábad előtt hevernek! Oscar is! Látszik, hogy bejössz neki – kacsintott Claire.
- Dehogyis! Biztosan van már valaki más neki – rántottam meg a vállamat.
- Végülis, ott van az első szerelme, akivel olyan jóba vannak… - gondolkozott Christiane. – Csak szívatlak! Már rég nem beszélnek!
- Egyébként neked bejön? – harapott Rosella az alsó ajkába, miközben húzta fel a zokniját.
- Nem – ráztam a fejemet.
- Egy picit sem? – lepődtek meg.
- Egy picit sem – rántottam meg ismét a vállamat.
Hamar készen lettem, és még megvártam Rosella-t.
- Sziasztok! Akkor másfél óra múlva a pub-ban! – köszöntek. Mikor kiértünk, kiderült, hogy ugyanarra megyünk.
- Komolyan nem jön be egy ici-picit sem? – faggatott.
- Na, jó. Neked elmondom. Rohadtul bejön csak… - sóhajtottam.
- Csak? Cristine! Nagyon szép lány vagy! Ezt biztosan Ő is észrevette már! – mosolygott.
- Hamarabb bejönnél neki Te, mint én! – nevettem kínosan.
- Ne legyél hülye! – lökte meg óvatosan a fejemet.
- Nem vagyok hülye – vigyorogtam. – Mindegy… De ezt ugye nem fogod elmondani senkinek? – néztem rá boci szemekkel.
- A legjobb barátodban mindig megbízhatsz! – mosolygott.
- Köszönöm! – öleltem meg.
- Na, én ebben a házban lakom – mutatott egy tömblakásra.
- Én meg nem messze innen – örültem meg.
- De jó! Akkor majd találkozunk! Szia! Vigyázz magadra! – ment be. Onnantól azt az öt perces sétát, lassan ballagva tettem meg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése